Hogy milyen volt az együtt töltött 7 nap? Hát, embert próbáló. Nem szépítek.

Imádom ezt az embert, és tudom, ő is viszont. De türelemmel kell lennünk a másik hülyeségét illetően. Szerencsére ebből nem sok van.
Így visszagondolva, csak a szép marad meg, és az, hogy folyt. köv.

A szállások az utolsó kivételével (amit gyorsban foglaltam az utolsó pillanatban) szuperek voltak. A Visegrádon töltött időből a környezetet és az együtt megtett túrát emelném ki. A komáromi kalandunkból a szomszédolást, az erődöket és a finom kacsacombot.
Utána jött Balatonfüred. Ismerős környéken sikerült foglalnom apartmant, így még egy kicsit nosztalgiáztam is. Egy kis kanyarral még Tihany alatt is strandoltunk, és isteni volt a víz.
Várpalotából nem sokat láttunk, mert a nagy meleg miatt este inkább csak feküdtünk a szobában (meg a napközbeni balatoni strandolás is kifárasztott). Másnap meg mentünk is a futóversenyre, mert mivel is zárhatnánk az egyhetes kalandunkat, mint egy versennyel.

Bár félmaratonra neveztem be, a meleg miatt (elég nehezen viselem) átnyergeltem az 5 kilis távra. Ott aztán kihoztam magamból az akkori legtöbbet (párás meleg, magas pulzus). Egy korosztályos második helyet kapartam össze.

Ja, és rengeteget vezettem. Talán ennek köszönhetően a múlt hétvégén simán megjártam egyedül oda-vissza Budapestet. GPS-t bekapcsolom, és megyek. Az autópályán hazafelé tegnap azon kaptam magamat, hogy 150 felett is robogtatom kicsi kocsimat.

Egy szóval kis hét napos kalandunk nem volt zökkenőmentes, de ez borítékolható is volt. De azt hiszem, minden úgy volt jó, ahogy történt. Talán csak annyit változtatnék, hogy lefutnám azt a kört a pilisi hegyekben, amit kinéztem.