Piszok egy másfél hetem volt a melóban. Bár idegileg nem tett most taccsra, de négy délután is két órával később jöttem el, mint egyébként.

Most végképp nem tehettem meg, hogy 4-kor felállok, és haza jövök. Jövő jéten szabin leszek, s muszáj volt a munkámat megcsinálni annyira, hogy a helyettesítő kolléga csak azzal foglalkozzon, ami éppen aktuálisan felmerül.

Úgy érzem, mintha egy kicsit más dimenzióban lennék. Mintha valami más lenne. Talán, mert olyan feladatunk van a melóban, ami új, kicsit más.

Ez a közös “kín” a kollégákat is közelebb hozza egymáshoz. 

Bár elég macerás és odafigyelős ezen értékesítés, de engem a munka mennyisége ijeszt meg. Ha ez így marad, nem sokáig fogom bírni. Szeretem, ha van magánéletem is, és csak heti 40 órát vagyok hajlandó a melóhelyen eltölteni. Ilyen feszített tempó mellett különösen.

Most can két napom, hogy a figyelmemet teljesen a jövő hétre tereljem, fókuszáljam. Ketten, együtt egy hétig erre-arra kalandozva. Lesz egy kis wellness szállodás fíling, egy kis Balaton, egy kis futás, meg országrész nézés. 

A szállodát, apartmanokat lefoglaltam, mehetünk.