Eljött az a nap is, amikor megszabadultam egy lábujj körmömtől. Úgy igazából. Ez még az UB második etapjának az eredménye. Normál esetben, ha nincs felesleges anyag darab a cipőmben, akkor maradt volna a köröm. De így…

Egy másfél hete a terepmaratonon beszereztem még egy véres hólyagot a jobb lábam egyik lábujján a köröm alatt, körül. De legalább nem fájt. Sanszos, hogy még pár hét, és ennek a körömnek is búcsút mondhatok.

Semmi bajom a futással. Csak hagyná békén a lábkörmeimet. Nem vagyok egy cicababa, aki a tüchtig körmökhöz ragaszkodik, de azért mégis csak nő vagyok. Valahol.