Mindig élvezettel olvasom mások futóélményeit, mert a sajátjaimra emlékeztethetnek, mások tapasztalatából, hibáiból tanulhatok, illetve szórakoztatnak, ha olyan stílusban vannak megírva.

Most különösen falom őket. Az elmúlt hétvégén volt két nagy ultra versen terepen. Különösen az UTH három távját megfutók történetei kerülnek elém. Jó olvasni őket. Egy kicsit, ha nem nagyon, felkészítenek a jövő heti sajátomra. Az nem ultra lesz, de elég hosszú. Ha nem lenne szintidő megadva, akkor kevésbé izgatna a dolog, de van. Szóval, kapkodni kell a két lábamat – majd.

Azt hiszem, az olvasottak fogják a végén a lelket bennem tartani: ha mások ennél hosszabb távot meg tudtak csinálni olyan körülmények között, akkor én is képes vagyok arra a rövidebbre.