Vannak azok a futások, melyek ugyan szenvedéssel érnek véget (pl. itt-ott kidörzsölődik a bőr, itt-ott fáj valami), és esetleg emiatt még rövidebbre is veszi az ember lánya a tervezett távot, de utólag az egyik legélvezetesebb futásának titulálja azokat.

Mert a bőr begyógyul, a fájdalom elmúlik, de az, ami kellemest átélek a futás alatt, esetleg szépséget látok, megmászok könnyedén egy-egy emelkedőt, végig kocogok egy számomra varázslatos erdei utat, az megmarad, a lelkembe épül.

Az meg egy extra élmény, ha közben vagy ez által egy félelmemet is magam mögött hagyok.