Eszméletlen szövege van a kisebbiknek. Felnőttes kifejezéseket használ, de annyira természetesen és annyira odavalóan, hogy rendszerint rácsodálkozom. Kis emberke.

Tegnap este már az ágyban feküdtünk, én csukott szemmel zsibbadtam a fáradtságtól. Hallottam, hogy vakarózik.

– Bekenjük krémmel, hogy ne viszkessen? – kérdem.

– Nem, nem kell. Csak megvakarom. – Majd magára húzza a takarót. – Így már jó lesz. – És a takaró alá nyúlva vakarja tovább a viszkető bőrét. Kicsit később megkér, hogy simogassam a viszkető területet. De az nem tetszik neki.

– Á, nem jó. Majd én. – S vakarja tovább. Befejezi. – Most már jó lesz. Így ni. – Mondja mindezt csukott szemmel, s néhány perc múlva elalszik.

Nem tudtam szó szerint idézni, de kb. valahogy így zajlott az elalvás.