Izgulok. Mert holnap ilyenkor már úton leszek a Balaton felé.

Ami elsősorban kihívás számomra, hogy egyedül vezetek le a Balatonra.

Aztán ott meg kell találjam a szállást (ez a legkisebb kihívás egyelőre).

Majd másnap rajthoz állok egy 6-os váltó kezdő futó tagjaként, hogy lenyomjak egyben 22 km-t. Mivel vasárnap óta nem futottam, már mint egy versenyló, úgy fogok topogni, hogy induljunk már.

Aztán, ha a lábam is úgy szeretné, akkor még rádobok folytatásként egy 8 km-t, hogy meglegyen a 30. Ezt persze versenyen kívül, csak magamnak. De még aztán vár rám egy 19 km a Balaton másik oldalán, a 220 km végén. Mer én kezdek és én zárok.

A vasárnap estét már Veszprémben töltöm, hogy hétfő reggel Budapestre irányozzam magamat. Autóval. Egy úti célom van, nem igazán szeretnék tekeregni a városban. Leparkolok, és gyalog, tömegközlekedve bármerre elmegyek. De fél hatkor már koncertre megyek.

Depeche Mode. Yess, oh, yess!

Az, hogy utána éjjel hogyan fogok hazaautózni, már megint más kérdés.

De ez még a jövő zenéje. A mai délutánom még a Giro, a pakolás, az egyéb teendők jegyében zajlik.