Május elseje. A párom javaslatára hétfőn reggel nekivágtunk az útnak (persze, én vezettem), és elautóztunk Nőtincsre. (Igen, van ilyen helység Nógrád megyében.)

Eleinte vígan vezettem, aztán kezdtem magamban Szamár lenni. “Ott vagyunk már?” Kérdezgettem gondolatban. Majd hangosan is felvetettem Tarján elhagyva, hogy messze van-e még, és biztosan oda fogunk-e érni a helyszíni regisztráció végéig. Kezdett gyanús lenni, hogy az egyikre igen, a másikra nem a válasz. Majd egyszer csak (kb. jó másfél óra múlva) felhangzott a mondat: Húzódj le balra, és fordulj le, mert arra van Nőtincs!

I can’t believe it! – gondoltam magamban. Aztán még csináltam egy kerülőt, mert olykor még bénáskodom, ami vezetést illeti, de végül leparkoltunk a tó felé vezető út szélén. Sikerült időn kívül regisztrálnunk is, így nem volt mese, futnom kellett a 10 km-es terepes távon. Ami persze lelkesített.

Átöltöztünk, utolsó mósdó, majd a rajtnál bemelegítés, várva a startra, ami egy kicsit késve (késések napja), meg is történt.
A 10 km-eseknek két kört kellett tenni, azaz az elsőben igyekeztem felmérni, mire számíthatok, hogyan fussam majd a másodikat.
Ha nem is rögtön, de az első km-en belül már egy emelkedővel fogyasztottuk el energiáink egy részét. A pulzusom máris az egekben nyomta az ütemet, és nem igazán hagytam, még a lejtőkön sem, hogy lejjebb menjen. Talán ennek hatására, de a második kör utolsó három kilométerét a tó körül elég szendvedősen nyomtam, annak ellenére, hogy a párom csatlakozott hozzám versenyen kívül (ő már rég célba ért – harmadikként).
Szóval, kb fél méterre előttem futott. Jól tette, mert kellemes látványt nyújtott. Mondam is később, hogy nyugodtan teheti ezt máskor is, ha azt akarja, hogy fussak utána.
Úgy éreztem, hogy nyulaz nekem, azaz igyekszik egy gyorsabb iramot diktálni úgy, hogy közben én ne érezzem, ezt teszi. Szerencsére szóban nem biztatott (tudta, hogy azzal csak az ellenkezőjét éri el nálam), tökéletesen elég volt, hogy velem futott.

A cél eljött, én meg berobogtam. Mint később kiderült, korosztályomban 3. nőként. Ami azt jelentette, hogy dobogóra állhattam, és kaptam egy bronzérmet. A párom összetett 3. lett a férfiak között, és korosztályában a 2.
Amíg az eredményhirdetésre vártunk, macskamosdás után átöltöztünk, ténferegtünk a majális helyszínén, majd egy kicsit leültünk a tópartra.

Miután megkaptuk érmeinket, még kicsit üldögéltünk, majd indultunk haza, hozzá. A másik úton. Ami Tarján után kissé kanyargósabb volt, de számomra rövidebb.

Megérkezés után édes volt a pihenés. Csak kár, hogy már másnap újra a hétköznapok nyűgje jött.