Vagy a bolygóállás (egy jó pár retrográd mozgást végez) teszi vagy már valóban bejelentkezett a klimax. Az érzelmi hullámvasútra felszálltam az elmúlt napokban. Egyik pillanatban az életemet egy nagy csődnek látom, a másik pillanatban már sikerül kihúznom magamat a völgyből, és minden szép és heppi. Aztán elég egy mondat, aztán megint a gödör alján nézem a sötét földfalat.

Igyekszem, igyekszem, de tényleg. De ami tény, hogy türelem kell hozzám. Magamnak is, és a külvilágnak is.

Helyre kell tennem magamban a dolgokat, mert tulajdonképpen minden rendben van.