Szóval, tényleg tehetségesnek tartják a nagyobbikat. Tudom, hogy okos gyerek, érdeklődő, kreatív. Csak ilyen is maradjon.

 Az összevont szülői értekezleten felszólaló pszichológus szerint három féle tehetséges gyerek van. Az egyik az áltehetséges: első megnyilvánulás alapján annak tűnik, de mikor lehetőséget adnak a kibontakozásra, kiderül, hogy nincs semmi adottsága. Aztán van a rejtőzködő tehetség: aki rendelkezik a tehetség adományával, csak inkább belesimul önként az átlag közé, hogy ne tűnjön ki, ne foglalkozzanak vele. S van a harmadik csoport: a kissé nehezen kezelhető, akaratát, gondolatait (melyek néha igen meglepőek) bátran megosztó, kreatív, éles eszű gyerek.

A nagyobbikat ez utóbbiba sorolnám, ha a nehezen kezelhetőséget nem nézném. Mert ővele szerintem semmi baj ilyen szempontból. Viszont a kicsit ide tenném. Bár még kreativitása nem nyilvánult még meg sem rajzban, sem zenei, sem egyéb művészi területen. (Kicsi még talán) Azonban annál fineszesebb. És nagyon szereti az állatokat.

Hú! Erről jut eszembe! Tegnap megünnepeltük a szülinapját, és odaadtam az ajándékot. Nagyon örült neki, hiszen ezt szerette volna. Még a nagyobbik is oda volt, meg vissza. Játszottunk is vele, kétszer is. Nagyon egyszerű, élvezhető, és kedves kis társasjáték. Végre valami jó dolog is származik a tévéből.