Mit is írhatnék így két hét kihagyás után?
Például azt, hogy két héttel ezelőtt csütörtökön traumatikusra sikeredett a reggelem a szobámban levő radiátornak köszönhetően. Mint egy nappal később kiderült, tulajdonképpen anyagi károm nem történt, de azt a nagyjából 3 órát, amit akkor átéltem, senkinek sem kívánom. Ha úgy nézem, a biztosítóval azt fizettettem ki.
Szóval, keltem a szokásos időben. Kiültem a konyhába, iszogattam a hosszú, majdnem koffeinmentes kávémat, bambultam a laptop képernyőjét, mikor hallottam valami kisebb zajt a szobámból. Gondoltam, valami leesett, eldőlt vagy valami ilyesmi. Aztán egy kis idő elteltével sistergésre lettem figyelmes. Sejtettem, hogy víz okozza, de el nem tudtam képzelni, hol és hogyan vagy miként. Mentem a zaj után, és rémülten láttam felkapcsolva a villanyt a szobámban, hogy a radiátor felső végén spriccel ki a fekete víz. Első reakcióm azon nyílás eldugaszolása volt, ahonnan jött a víz. Mázlimra (1. szerencse) csak szobamelegségű jött, mivel ezt a fűtőtestet nem használtam. Így jobb híján az ujjaim voltak a nagyjából elzáró szelepek. Felváltva. Mikor elfáradt az egyik, következett a másik.
A kezdeti trauma után visítva ébresztettem a gyermekemet, hogy hívja telefonon a szüleimet (hajnal fél ötkor), hogy legalább Apu jöjjön át, segítsen rajtunk valahogyan.
Majd a távhő ügyelete is riasztva lett, de előrébb nem jártunk, mert csak telefonos volt, a szakemberek 6 órára mentek dolgozni. Még jó, hogy az egyik, aki ismerős is volt, még előtte beugrott hozzánk, hogy megnézze, mi a gond. De addig még legalább egy óra telt el, az én ujjaim felváltva szolgáltak dugóként. Persze, már nyakig vizesen. A szüleim a megoldást keresték (elsősorban Apu), a gyerekkel pakoltattam ki a szobát, hogy a bútorok, egyéb holmik ne sérüljenek.
A víz utat törve magának, már kinn folyt a ház falán, a hajnali járókelők érdekessége képpen. Lassan a lépcsőházat is áztattam.
Aztán elérkezett a pillanat, mikor a víz kezdett forró lenni. Elviselhetetlenül. Szerencsére Apu addigra kitalálta, farag egy fadugót (2. szerencse). Így kb. 5-10 percig tartott a forró vizes kezelése a kezemnek.
Ez a dugó nagy szolgálatot tett, míg a szerelő meg nem oldotta a problémát (elzárni az alsó csapot is, illetve az új légtelenítő szelep beszerelése a kilőtt helyére).
Innentől kezdve már csak a padlószőnyegem viszonylagos víztelenítése volt soron. Egy másfélórát hajlongtunk, csavartunk még, majd a most már üzemelő radiátorra bíztam a szárítást.
A kárbejelentést megejtettem, és akkor még nem sejtettem, hogy másnap délután már csak széttárt kezekkel tudom azt mondani a kárszakértőnek: tulajdonképpen semmi károm nem lett (3. szerencse). Azon kívül, hogy mit éltem, éltünk át az ügy kapcsán. Némi takarítási pénzt számolt össze, és ennyivel még ki is egyeztem.
Két napot a konyhában aludtam a matracon, majd szépen visszarendeztünk mindent. Mintha nem történt volna semmi.
Egy ilyen intermezzo rázta fel a munkás hétköznapokat.
De bármi kellemetlen vagy boldogsággal teli történjék is velem, azt gyorsan feledteti a melóban történő stresszelő dolgok. Muszáj újra (lelki)egyensúlyt találnom a benti dolgokban, mert így csak a napjaimat teszem tönkre.
Egy éve a hála-módszerével hoztam csodá(ka)t a életembe, hát ideje megint erre fordítani a figyelmemet.
Tudatosságot igényel, de a befektetett figyelem meghozza az eredményét. Tudom.