börtönszentség
a börtönök világában kevés szent dolog van, ám a gyermek annak számít. aki kiskorú sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmény miatt kerül be, az a legjobb esetben is minimum kiközösítésre számíthat, de nem ritka az ilyen bűncselekmény elkövetőinek fizikai sanyargatása, lelki terrorja sem, ami akár az öngyilkosságba való hajszolásig is elfajulhat.
“1999-ben, amikor a koszovói menekültáradat megindult Albániába, Tiranában, a sportcsarnokban tizenkétezren szorongtak, akiknek élelmiszert osztottunk. A lelátón állt egy magas, szikár fiatalasszony. Már órák óta osztottuk az ételt, ez a hölgy ugyanott, ugyanúgy állt és ugyanúgy mozgott, mintha karjában egy kisbabát tartana és azt ringatná, és valamit mintha énekelt volna. Annyira szuggesztív volt, hogy nem tudtam másra figyelni. A nő tébolyodott volt. Röviddel azelőtt négy szerb katona kitépte az asszony kezéből a kéthónapos csecsemőjét, középen késsel felhasították, majd két kezénél fogva kétfelé szakították. A kisbaba egyik részét elhajították, a másikat röhögve visszanyomták a kezébe. A nő abban a pillanatban megőrült. Utána a négy szerb meg is erőszakolta az anyát. Napokig nem tudták kivenni az asszony kezéből a gyerek darabjait. Azóta ringatja a nemlétező csecsemőjét.”