Hihetetlenül gyorsan eltelt az év első hete. Kettőt pislantottam, és már csütörtök délután azt mondhattam meglepetésemre, holnap péntek. De még aznap este helyettesítettem Anyut. Lebetegedett, s nem tudott elmenni az Experidance Fergeteges c. előadására. Mentem én. A 100 tagú cigányzenekar számos tagja szolgáltatta a zenét, és tökéletesek voltak. Az Experidance táncjátékokat illetően vegyes érzéseim vannak. Volt előadásuk, melyeket nagyon kedveltem, de volt, amelyik tetszett is, meg nem. Csütörtök este rájöttem, hogy azon részek jobban hatnak rám, melyekben csak táncolnak. Amiben színészkednek is (történetet adnak elő), az idegesít, untat. Azt hiszem, az sokat elmond, ha azt figyeltem, egyes táncos pasik mennyire vannak elhízva (lehet, hogy csak “cserejátékosok” voltak).

Pénteken reggel már sejtettem, hogy rám fog írni dél körül, hogy akkor meglátogatna aznap délután. Így is lett. A melóból hazacaplattam, majd rendbe tettem úgy nagyjából a lakást, kis pihenő olvasással, s már nyithattam is az ajtót neki. Bár még egy nappal az előtt úgy éreztem, akár jövő hétvégéig simán kibírnám, hogy ne találkozzunk, de mikor megjelent, és ölelhettem, nézhettem az arcát, hallhattam a hangját, nem adtam volna semmiért sem ezeket a pillanatokat.
Nem sokáig maradt, de abban a hidegben nem is kívántam, hogy még későbbi időben, még fagyosabb levegőben utazzon haza. S amilyen álmos lettem így péntekre, fél kilenckor alvást rendeltem magamnak. Megint egy tíz órás alvást sikerült összehoznom. S bár szombaton semmi megerőltetőt nem csináltam, este kilenckor kapcsoltam le a villanyt, és 9 óra alvást le is nyomtam.

A vasárnap reggelt a szokásos napkezdésem után egy sütemény sütésével kezdtem. Utána előkészítettem sütésre az egész csirkét, mellé főztem rizst, és megbíztam nagyobbik gyermekem, hogy miután elhagytam a lakást, 20 perc múlva indítsa be a sütőt. Addig én elmentem terepre futni. Szerencsére nem öltöztem túl, sejtettem, hogy a napsütés kellemes futóidőt varázsol majd a gerincen. Így is volt. Mire felkapaszkodtam a dombtetőre, majdnem inkább lefele vetkőztem….
Két óra futkosást engedélyeztem magamnak a természetben (most bezzeg maradtam volna még), mert siettem haza, hogy legyen egy közös ebédünk a kölykökkel. Legalább ilyenkor, mikor nálam vannak.

Délután már nem voltam hajlandó semmit sem csinálni a teregetésen kívül. És láss csodát, hamar este is lett!