Még mielőtt a homályba veszne az elmúlt pár nap….
Az év utolsó péntekén még együtt ebédelt a család a gyerekeimmel, utána mentek az apjukhoz szilveszterezni. Én is leléptem, hogy kicsit magam legyek (szundítás), meg készüljek a hétvégére. Egy diós cukormentes sütivel, meg összepakolással.
Még este átmentem a szüleimhez, majd egy nyugtalan éjszaka után reggel fél nyolckor, az autó kiolvasztása után, indultam is a páromhoz. A délelőtt vásárlással telt, majd miután odatettük az ebédünket főni, és a hőmérséklet is nulla fok közelébe emelkedett, elindultunk futni a határsávra. Egy részét a távnak (17 km lett) az autóút mellett futottuk, de aztán jött a dimbes-dombos terep. Megizzadtam, de végül is élveztem. A végét már nem annyira, mert a húgyhólyagom jelzett, ideje kiüríteni. A természetben pedig nem volt kedvem az átizzadt ruháimból ki- és bebújni. A párom is igen hallgatag volt. Panaszkodott is még az elején, hogy újból megfájdult a sarka, ami egy héttel korábbi, keményebb terepes futás alkalmával jelzett be. Hawaii, DJ és Bobo! Ez ám az év (majdnem) utolsó futása!
A klassz ebéd után kipihentük a futás és az egyikünknek sem nyugodt éjszakájának fáradalmait, majd beszélgettünk, és hamar 11 óra lett. Negyed körül elkezdtem készülni az éjfél előtti, és kicsit utáni futásomnak. Minimum 3 km-t terveztem, mert még annyi hiányzott a tervezett havi 200 km-hez. Végül egyedül indultam el kocogni, és éjfél után 1-2 perccel már köszöntöttük is egymást egy csókkal.
Ahhoz képest, hogy korán keltem, és napközben sem sikerült 5-10 percnél többet szundítanom, még éjjel 2-kor sem voltam igazán álmos.
Reggel persze már 8 órakor ébredeztem. Nem tudom, mi kell nekem ahhoz, hogy tovább aludjak…
Az új év első napja csendesen, beszélgetősen, kajálósan telt. Sokat jelentett számomra, hogy elkísért haza, majd még egy órát együtt lehettünk a busz indulásáig.
Miután elváltunk, átmentem a szüleimhez évet köszönteni. Egy kis pezsgő, beszélgetés, majd korán fekvés.
A másnapot és az új évet egy remek edzéssel kezdtem. Így kerek a világom!