Ma zárul 2016 éve. Lassan egy éve, január elsején szerintem még csak vegetáltam. Még az előtte levő három évet hevertem ki. Nem terveztem semmit ezen évre. Talán csak azt, hogy végre újra magamra találjak.

Kellett a változás. De még magam sem tudtam (vagy csak nem mertem őszintén bevallani), hogyan. Aztán megtette az exem helyettem. Tudtam jól, ez a helyes lépés, bár tény, nem esett jól. Nagyjából egy hónapig kerestem a helyemet az új felállásban, aztán egy isteni sugallat nyomán nyitottam egy férfi felé, aki már majd’ két éve az életem része volt, igaz, csak ritkás netes üzenetváltások nyomán.

Lassú víz partot mos. A türelem rózsát terem. A kitartásnak megvan az eredménye. És így tovább. Két év, és a hite, hogy mi ketten együtt leszünk egyszer. Igaza lett.

Érdekes és nagyszerű embert, férfit ismertem meg, és egy szuper társat kaptam személyében. Nálunk is vannak zökkenők, de az lenne a gond, ha nem lenne. Amíg tudunk egymásnak újat mutatni, míg szeretettel és elfogadással fordulunk egymáshoz, kettőnknek így együtt van jövőnk.

Egyszóval, az életem ezen része kerek.

Nem panaszkodhatom a többit tekintve sem.

Gyorsan előreveszem azt, amivel kapcsolatosan valóban esett pár szenvedős mondatom itt, a blogon. A munkahelyem. Az utóbbi években kevés volt a henyélés, mindig volt, amikor sűrűbbek voltak a napjaim, esetleg heteim, de azokat leszámítva kényelmesen tudtam dolgozni. De ez az elmúlt pár hónap…. Nos, sok-sok meló. És ez nem is lenne baj, csak ne lett volna mellé az egyéb nehezítő körülmények, melyek olykor idegbajt, hajtépést és stresszt hoztak.
De legalább anyagilag egy kicsit honorálva éreztem magamat, mert egy plusz havi fizetéssel jutalmazták a cég összes dolgozóját (a főnökök, gondolom, többet kaptak), hogy jól megy a cégnek.

Ha már meló! A kinez tekintetében is elégedett lehetek. Kisebb szünetekkel (valahogy mindig tudja az ég, mikor küldjön hozzám vendéget), de rendszeresen hívnak és jönnek a vendégek hozzám segítségért. Maradjon is így!

A sportban tudtam még kiélni az önmegvalósítási vágyamat. Március óta újra rendszeresen futok, teljesítettem számos versenyen, és csak egyen nem értem el azt, amit szerettem volna. Tulajdonképpen elégedett lehetek a futásaimmal, igaz, most így a téli idényben nem igazán érzem, hogy fejlődnék, de a mínuszokban az izmok sem úgy működnek, ahogy egy kellemes 15-20 fokban.

A funkcionális edzéseimet is viszem tovább. Az elmúlt hetekben elővettem a TRX-et is, mert rájöttem, fel tudom őket akasztani úgy, hogy a rajta való munka biztonságos legyen számomra.

Ja, és az úszás! A legnagyobb dolog az éven. Végre ellubickolok háton és gyorsúszásban is a vízben. És már csak gyakorolni kell. (Most nem igazán dicsekszem – bár a párom biztos letolna azért, hogy nem teszem – az úszóversennyel, de tény, hogy a részvétel fontos volt. Nem magam miatt, hanem a szervezők miatt. Legalább növeltem a résztvevők számát, így támogattam egy sporteseményt. Egy sportolónak, még ha csak koca is, ez a dolga.)

Kimozdulások: kisebb kirándulások részemről még az év elején, majd a nyarat egy tervezett londoni egy héttel kezdtem a gyerekeimmel. Most így visszagondolva olyan, mintha meg sem történt volna. Belevész a mindennapok sodrásába. De tudom, jó volt újra látni szeretett városomat, országomat.

Lehetne még bővebben kifejteni az elmúlóban levő év történéseit, de szerencsére elég gyakran írtam bejegyzéseket a blogba, így csak annyival zárhatom eme összegzést: nagyszerű volt 2016, és ha 2017 innen indul, az már csak hab a tortán.