Az elmúlt napokban felmerült bennem a kérdés. Mitől népszerű egy blog? Mitől olvasottabb jó néhány webnapló, mint az enyém? S végezve némi összehasonlítást szubjektív módon, azon eredményre jutottam, hogy nem sokkal különbek az írások az általam írottaknál. Persze, van olyan blogíró, aki szebben és érdekesebben fogalmaz, aki velősebb gondolatokat ír le, vagy merészebben tárja ki az életét, esetleg szexuális szokásait a blogjában. Valamelyik pedig semmivel sem különb nálam. És ennyi.

Feltettem ugyanezt a kérdést a Kedvesemnek is, megkérdezve azt is, mitől lennék esetleg népszerűbb. Azt mondta, hogy legyek érdekesebb. Nos, ezzel kissé megbántott, illetve felbosszantott. Mit írjak le, hogy érdekesebb legyek? Hányszor ültem aznap a wc-n? Hányszor és meddig, valamint milyen pózban szeretkeztem Vele a hétvégén? Panaszkodjam, hogy milyen rémséges és szörnyű az életem? A gyerekek mindennapi tevékenységét osszam meg másokkal a naplómban? Vagy mit írjak még? … anyajegyeim számát? Hol és mikor borotválom magam?

Aztán rájöttem. Hogy maradok olyan, amilyen. Hiszen elsősorban magamnak írom a blogot, aztán a látogatóimnak. S lehet, hogy ha megváltoznék, akkor elveszteném azokat, akik eddig látogattak engem rendszeresen, régóta. Ez a változás olyan lenne, mintha egy új pasinak igyekeznék eladni magam. Úgy akarnék tetszeni neki, hogy másnak mutatom magam, mint amilyen vagyok. S ez így nem én lennék. Mert úgy szeretném, ha megismerne bárki is a blogon keresztül, mint amilyen vagyok. Ha nem túl érdekesnek, akkor nem túl érdekesnek.

Ettől függetlenül tudom magamról, hogy nem vagyok egy átlagember. Még akkor is, ha én is ugyanúgy bosszankodom, örülök, sírok és nevetek, mint bárki más.

Konklúzió: továbbra is úgy írok, ahogy eddig. És azt, amit eddig is jónak láttam leírni. S ha ez azt eredményezi, hogy annyi rendszeres látogatóm lesz, mint eddig, akkor azt fogom elfogadni.