Ami az alvást illeti.

Magamon is csodálkozom. Továbbra is szeretek egyedül aludni, különösen úgy, hogy jó hűvös van a szobámban. Sikerült olyan paplanokat vennem, hogy még meztelenül is fekhetek alatta a 15-18 fokos szobában (tulajdonképpen nem tudom, hány fok van), még akkor sem fázok. Ma le is izzadtam (de nem is volt annyira hűvös odakinn).

Szóval, van az, amikor a párommal alszok egy ágyban. Általában összebújunk rögtön elalvás előtt, majd mikor már félálomban vagyunk, szétválunk, és mindketten a saját kényelmes pozíciónkban alszunk el.

A legutóbbi alkalommal szintén átöleltük egymást, majd arra ébredtem, hogy ugyanúgy átölelve alszunk, csak a másik oldalunkra fordulva. Azon az éjjelen még egyszer ébredtem úgy, hogy a páromat ölelem. Én! Aki jó ideje el sem tudtam képzelni, hogy valakivel így aludjak (volt már rá precedens, de az régen volt, és már alig emlékszem rá).

Szeretem, hogy ezt az énemet kihozta belőlem. Ja, meg Őt is szeretem.