Perpill megint úgy érzem magamat, mint aki csak lohol maga után. De ez csak a melóra értendő. Emiatt elmarad a blogírás is.

Otthon, ha le is ülök a gép elé, nem az írás jut eszembe, ha nem elintézem, amiért megnyitom a böngészőt. Aztán újból állok vagy fekszem, de semmi esetre sem ülök.

Tartozom a múlt héttel, illetve a Tortúra 34-gyel. Megírom, de tényleg. Ez utóbbit mindenképpen, mert erre legalább még emlékszem. A hétköznapok homályba vesznek, köszönhetően a rohanásnak.

Majd jövök….