Tegnap este megint megtapasztaltam, hogy Valaki vigyáz odafenn rám. Pedig bosszankodtam, pedig puffogtam, és mégis. Felvett egy “véletlenül” arra járó nem menetrend szerint közlekedő autóbusz a faluba bevezető úton, és így nem kellett sötétben begyalogolnom.

Direkt kiszámoltam, direkt hamarabb indultam a Kedvesemtől, hogy még sötétedés előtt hazaérjek gyalog. De késett a busz, ami az elágazásig elvitt. Pont annyit, hogy bosszankodjam a félhomály miatt. Aztán jött a “véletlen”.

Mikor letett a faluban, én szorgalmasan köszöngettem annak a Valakinek, hogy így elintézte. S ha már így szóba elegyedtem Vele, még kértem egy kicsi dolgot Tőle. Ha már ilyen kedves hozzám, akkor még ezt az ici-pici kívánságomat teljesítse.