Lassan egy hete nem írtam.
Gyorsan telnek a napok. De ezt gondolom, sokan mások is megélik. Reggel edzek (futás vagy otthoni erősítés), aztán meló, majd otthoni teendők.

A múlt szerdát az színesítette meg és varázsolta szebbé, hogy pár percre találkoztunk. Szeretem ezeket a perceket, mert ilyenkor sokkal intenzívebben kifejezzük egymás iránti szeretetünket. Érzelmileg kapok és adok annyit, mint akár egy nap alatt.

No, persze, azért sokkal jobban örülök annak, ha egy teljes napot egymásra szentelhetünk.

A múlt héten csak egy délután és egy éjjel jutott nekünk. Benne egy közös kerékcserével (az egyiket kötelezően nekem kellett levennem, és helyére a télit feltennem), és uszodalátogatással. Az utóbbi helyen megmutathattam, eddig mit tanultam.

A szombat délelőttöm főzéssel, majd uszodai tanórákkal telt. Gyorsúszás gyakorlása, és a pillangóval való további ismerkedés. Itt jegyezném meg, jó, hogy van youtube….

Vasárnap reggel tervemnek megfelelően – és minden kifogásomat legyőzve – elmentem terepfutni. 19 km-t gyűjtöttem be az olykor sáros, nehezebben futható terepen. Néha az oda-visszafutásnak az a hátránya, hogy nem tudom, visszafelé fogom-e úgy bírni erővel, mint amikor még távolodom a start/céltól. Így, ha még mehetnék is, inkább fordulok, hogy biztos legyek abban, marad energiám a hazaútra is. Viszont ezt az útvonalat azért szeretem, mert van benne emelkedő és lejtő, valamint laza szakaszok.

Az ebéddel nem kellett bajlódnom, mert a szüleim hívtak magunkhoz egy közös étkezésre. A délután már újra a lazulás jegyében telt. Ami jó is, meg nem.

Tegnap még dolgoztam. Hogy aztán mától szabin lehessek.
De a tegnaphoz tartozik még az, hogy a hetet Vele kezdhettem, mert egy előadást akartam meghallgatni abban a városban, ahol lakik, s ha már ott járok, akkor maradok is reggelig.

Sok mindent köszönhetek Neki. S ezek közé tartozik az, hogy vezetek. Még a kezdetekben, mikor megvettem az autót, beültetett a volán mögé, és számomra ismeretlen (!) helyen kellett jönnöm-mennem. Városban és országúton. Ez alatt felhívta a figyelmemet erre-arra, ami a KRESZ-t illeti, vagy egyáltalán, hogyan kezeljük magát az autót. Persze, én is kérdezgettem arról, amiben nem voltam biztos.

Az, hogy hozzá autózom nappali fényben, és onnan haza hajnali sötétségben, egyre magabiztosabbá tesz. És persze rutinosabbá. Vezettem már esőben, ködben, hajnali fagyban, de még hóban nem. Az még csak most jön.

Sokat tanulok a vezetés során arról is, hogyan legyek gyalogos. Pl. én kötelezővé tenném a fényvisszaverős csíkokat, feliratokat a téli kabátokon, amit előszeretettel sötét színűek. Alig látszanak az emberek, ha az utca szélén császkálnak, vagy arra vetemednek, hogy nem a zebrán sétálnak át az út túloldalára. Ma reggel is satufékkel kellett megállnom, mert egy nő számomra érthetetlen módon előttem battyogott át a másik oldalra. Pedig láthatta, hogy jövök, és ő meg nem zebrán haladt át. Még mindig csodálkozom ezen az akción, de elkönyvelem annak, hogy még biztos félig aludt….
Ja, és közben meg örülök, hogy nem volt mögöttem egy autó sem, mikor hirtelen fékeztem.

Úgyhogy szépen és szerencsésen kezdődött a napom. Meg egy jó futással.