Mit is írhatnék a hosszú hétvégéről?

Már nagyon vártam, mert elég húzós hetek állnak mögöttem, ami a munkát illeti. 4 nap agyi és lelki nyugalom, maga a Kánaán.

Pedig a péntek délutánomra egy kinez oldást is bevállaltam. Persze, ez teljesen más, mint az irodai tennivalók, ennek ellenére valahogy arra vágytam, hogy agyat ne használva tölthessem már azt a bő másfél órát is. Aztán magával ragadt a hozzám érkező hölgy problémája, maga az oldás, az, hogy tudjak segíteni, és mikor záródott az ajtó a vendég után, felüdülve és mosolyogva néztem körbe a lakásban.

A szombatom a készülődésről szólt, mert úgy beszéltük meg, hogy este érkezik hozzám. Délelőtt a reggeli edzésem után bevásároltam, egy kicsit henyéltem, majd neki kezdtem a zserbótortának (paleo), hogy ha esetleg nem úgy sikerülne, ahogy szeretném, akkor még tudjak összetenni egy másik fajta diós tortát. Aztán jöhetett a húsleves előkészítése, főzése. Miközben szépen, lassan főtt a tűzön, addig az oldalast fűszereztem, tettem be a sütőbe. A kedvenceivel akartam meglepni.

Időben kész lettem mindennel, sőt még tartottam is attól, hogy a leves elhűl, így csak akkor kezdtem kiszedni, mikor már parkolt a ház előtt.
A meglepetésem sikerült. A levessel már rögtön levettem a lábáról (még jóízűnek is találta), de mikor a tortát szedtem ki a hűtőből, és gyertyát illesztettem a közepére, feltettem az i-re a pontot. Nem sejtette, hogy tudom, mikor van a szülinapja, azt hitte, hogy sikeresen titokban tudta tartani. Hát, nem. Ahhoz jobban ügyelnie kellett volna.

Vasárnapra egy kis terepfutást terveztünk. Az időjárás minket támogatott a csodálatos, napos őszi idővel. Ráhagytam az útvonalat. Volt benne emelkedő, volt benne lejtő. Semmi gondom nem lett volna, ha a jobb bokámat nem töri lejtőn az új terepcipőm, illetve még éreztem a jobb térdhajlatomban a külső ínszalagot. Így elég kriplisnek ítéltem a futásomat.

Az etap közben felmerült, hogy talán jobb lenne a következő futástervemet kihagynom, hiszen nem rég futottam maratont, és illene pihennem, azaz csak lazán edzegetnem ezekben a hetekben. Kissé furcsának ítéltem ezen kijelentését, hiszen akkor éppen sem a legkönnyebb terepen trappoltunk, ezt meg is említettem. Hát, kellett egy kis idő és nézetegyeztetés, mire leesett neki, mire is céloztam…

A napot késői ebéddel (korai vacsorával) és pihenéssel, beszélgetéssel, összebújással zártuk. A reggel kissé megtörte az együtt töltött idő varázsát, mert mennie kellett. De a hétfőből is kihoztam a legjobbat. Délelőtt vásároltam, kocsit mostam. Majd sorozatot néztem (once upon a time). A henyélést délután 4 óra tájban untam meg. Gyorsan át is vedlettem edzőcuccba, és egy órát izzasztottam magamat.

A keddi napom délelőttje egy laza futás után pogácsa készítéssel telt, majd autóba pattantam, és a gyönyörű napsütésben elgurultam hozzá. Egy közös főzés, ebédelés és filmnézés után már este is lett. Meg kell még szoknunk, hogy hamar sötétedik, és vagy sötétben indulunk sétálni, vagy otthon, a szobában figyelünk egymásra.

Fejlődöm. Már tudok mellette aludni. Sőt, hiányzik, ha nincs mellettem. Ez azért jelent valamit.