Ez van, ha az ember lánya el van havazva a munkahelyen. Otthon pedig, ha egy kicsiny szabadidőm van, akkor nem az ülést választom, hanem olvasok vagy filmet nézek – fekve.

Tegnap voltunk Anna and the Barbies akusztikus koncerten. A műsor, a zene szuper volt, viszont már egy óra után minden bajom volt, hogy ülnöm kell. A hátsóm nem bírja. Pedig igyekszem mindennap megmozgatni, hogy a mozdulatlanságot tűrje.

Egy szóval, sok a meló, és most is csak lecsípek egy kicsiny időt az írásra. Mert kell, mert jó, mert ideje.

Vannak gondolataim, felismeréseim, amit szeretnék megörökíteni, hogy hátha csak pillanatnyiak voltak, és feledem az idő múlásával őket, s ha összejön, meg is osztom őket.

És néhány momentum az elmúlt napokból: még mindig szeretek Vele lenni, de azt hiszem, az az igazi, ha én vagyok nála. Nem azért, mert nekem teher, ha itt van, hanem úgy érzem, akkor kapom a valós Őt, ha a saját közegében van. S nekem se árt, ha olykor-olykor kiszállok az irányító szerepből.
Elolvastam a Me Before You c. könyvet. Így is tetszett. Jöhet a folytatása, természetesen angolul!
A héten csak kétszer futottam rövidet, bár mentem volna szívesen többet is. Holnap bepótolhatom.
Esősnek ígérkezik az idő, s emiatt próbált lebeszélni a versenyzésről. Hát, nem tudnék tükörbe nézni, ha megfutamodnék az eső miatt….
Szóval, holnap maraton.