Ha már Morcinál előkerült a Buddhista Főiskola…

Nálam anno a vegetáriánusságom kavart fel nagy porfellegeket egyes emberek életében. Akkorákat zakkantak ezen, hogy öröm volt nézni. Pedig… még nem is említettem nekik, hogy még meditálok is.

A férjem így ismert meg. Elméletileg így kellettem neki. Ennek ellenére valahol lelke mélyén, szerintem, mindig is remélte, “jó útra” fogok térni. Egy darabig be is jött a számítása. Csak arra nem gondolt, hogy én azt a kis szünetet ideiglenesen gondoltam. Nem véglegesen. Így a válásunkat megelőző válságos korszakunkban párszor fejemhez is vágta, hogy egy anya nem élhet a fellegekben, egy anya nem foglalkozhat ilyen hülyeségekkel, egy anya … (Ő egyébként itt él a realitások világában, nem az álmokéban, amibe szerinte én élek. Természetesen nem vitatkoztam ezen vele, mert tudtam, úgy sem tudnám a kicsiny agyához fel/lenyomni az én meglátásomat.)

Egyébként pedig úgy veszem észre, az emberek kicsit toleránsabbak lettek e téren. Egy kicsit. Vagy csak a körülöttem levők ilyenek. A vegetáriánusokat már kevésbé nézik hülyének. Jelzem kevésbé. Az egyik női heti magazin újságírója (vagy milye?) a cikk szerint ellátogatott a vegetáriánus napra, hogy tudósítson róla. Gondolom, ez lett volna a feladata. Nem pedig a gúnyolódás. Meglehet, hogy én vagyok kissé érzékeny, de valahol ezt a felhangot éreztem ki a szavaiból és megjegyzéseiből.

Anno még én is harcosan igyekeztem meggyőzni embereket arról, milyen jó zöldségevőnek lenni. Aztán pár év elteltével rájöttem, hogy hülye vagyok. Mindenki saját maga választja meg, mit eszik. Én alapvetően szeretem a zöldségeket, és bár még néha eszek húst, inkább preferálom a zöldikét az étkezéseimnél. Ha van rá lehetőség. Ha én elvárom, hogy emiatt engem ne maceráljanak, akkor másnak is megvan arra a joga, hogy annyi húst zabáljon, amennyi jólesik neki.

Én meditálok. Nekem bejön. Most már nem hagyok fel vele. Ajánlgatják nekem az Agykontrollt (pár hét múlva lesz itt tanítás a városban). De mivel tudok jobbat, így különösebben nem foglalkoztat a téma. Felőlem mások elvégezhetik, ha van kedvük rá. Szóval, hagyjuk egymást létezni!