Visszagondolva a péntek délutánra hirtelen nem is tudom, mivel telt, de aztán felrémlik minden. Vásárlás, hazaérkezés, majd kerékpárverseny nézés, bérletvétel, majd gyorsan haza és főzés. Utána meg esti programként egy kis pancsi.

A szombat délelőttöm még mozgalmasabban telt, főként takarítással, teregetéssel, majd újabb mártózás. A délután meg tényleg henyélés, már szinte untam estére. Pedig tudtam, vasárnap reggel extrán bepótolom a kihagyott szombati mozgást.

A lefutott 33 km elé hozzá?

A reggeli hosszú után családi ebéd, majd egy kora délutáni üzenetváltás még jobb kedvre derített. Este, ha rövid időre is, újra találkoztunk. A hétvége tortájára extra hab jutott.

Ami pedig a futásomat illeti:

A városban keringtem, hogy szokjam a monotonitást, illetve nem mertem elindulni messze az otthontól. Szombaton, az uszodából hazajövet úgy zártam be a kocsit, hogy a térdem minden lépésnél egyre fájdalmasabban mozgott. Majdnem sántikáltam. Mintha egy ideg becsípődött volna.
Este beragasztottam kinezioszalaggal, és ujjakat keresztbe téve aludtam, hogy reggelre semmi jele ne legyen a szombati fájdalomnak. Még ha nem is lettem tünetmentes, mindenesetre úgy melegítettem be, hogy futómozgás hibátlan és fájdalommentes. A többi majd kiderül élesben, gondoltam.
Kb. fél távig foglalkoztatott a dolog, bár okom nem volt rá, majd szépen elterelődött a figyelmem az egészről. Azóta sincs semmi gond.

Szóval, simán, egész jó tempóban lefutottam az eltervezett távot. Átlag sebességnek a 6:10 perc/km-t céloztam be, és ehhez képest az átlag 6:02 p/km-t tartottam. Még a running index is szuper lett: 55

Még a hétvégére tervezek egy 35-36 km-t, persze kicsit lassabb tempóban végrehajtva. Aztán egy laza hét, majd jöhet a 41,2 km. (Nem, nem írtam el, és direkt nem maratont írtam, mert Miskolcon nem 42,2 km a maratoni táv. Egy km-rel kevesebb.)

3 hét. Be vagyok-e rezelve? Be.