“Ezen emberek valóságát már a tudatosság legkisebb megnyílása is szebbé tette, a meditáció pedig még nagyobb változást eredményez, mivel a tudatosság több csatornáját nyitja meg a mélyebb szintek felé. Ez a változás nem sokban tér el attól, ahogyan általában használjuk a tudatosságunkat, azaz továbbra is korlátokat emelünk magunk elé. A risik “trükkje” az volt, hogy e tevékenységet mintegy beoltották a szabadsággal, az elszigetelt ego kisszerű gondolatait és vágyait meghaladó szintre emelve azt. Az egónak rendszerint nincs más választása, mint hogy élete során korlátokat állítson fel, és ugyanazért teszi ezt, amiért a középkori városok húzták fel falaikat: ily módon igyekszik védekezni.
Az ego számára a világ veszélyes, ellenséges hely, mivel minden létező dolog elkülönül az “éntől”. Ezt az állapotot nevezzük dualitásnak, a dualitás pedig rengeteg félelmet szül – a Véda szerint ez minden félelem forrása. Amikor az “odakintre” tekintünk, számtalan pontenciális fenyegetést, az élet minden lehetséges traumáját és fájdalmát magunk előtt látjuk. az ego ezért logikus módon falakkal igyekszik körül bástyázni magát, csak a barátságosabb dolgokat – a családot, az örömöket, a boldog emlékeket, az ismerős helyeket és tevékenységeket engedve át e falakon. A risik nem e védelmező falak lebontására törekednek, bár sokak szerint ez volt a céljuk. Mind a keleti, mind a nyugati világban gyökeret vert az a nézet, hogy az indiai bölcsek elítélték “az élet illúzióját”, azonban ahogyan azt egy interjú során Maharishi is kifejtette, a védikus valóság nem egy efféle képtelenségen alapul:
Kérdező: – A dualitás csak illúzió, igaz?
Maharishi: – Ha a dualitás csupán illúzió lenne, nem jöhetne lérte az egység. Mindkettőnek megvannak a maga értékei, és a dualitás nélkül tartalmatlan lenne az egység. Midkét dolog természetes és igaz – ilyen a valóság természete. Akárcsak a fény és a sötétség esetében, itt is létezik az ellentét. Egyaránt létezik az Északi – és a Déli-sark is.
A két ellentétes pólus egységgé olvad – ez az alapelv megfelelő perspektívába helyezi az élet csendes és aktív mezőit. Amikor a risik megtalálták az egységet, az intelligencia csendes mezejét, ráleltek az életet teljessé tevő, ellentétes pólusra is. Az ősi szövegek a púrnam adah, púrnam idam, azaz ‘ez teljes, az is teljes’ mondattal fejezik ki ezt. Maharishi így folytatta a két, egymást kiegészítő teljességről adott magyarázatát:
– Létezik a százszázalékos különbözőség és a százszázalékos egység is, és ezek mindketten egyidőben végzik a feladatukat. Így működik a teremtés; ez az igaz valóság. Számunkra az egyik dolog valósnak tűnik, a másik pedig valótlannak, az igazság azonban az, hogy mindkettő egyidejűleg valós. Ahogy valós a víz, úgy valós a jég is. E két dolog meglehetősen különbözik egymástól, mégis oly szoros kapcsolatban állnak, hogy a jég nem létezhetne víz nélkül – hisz valójában víz az, és csakis víz. Így hát az egység és a különbözőség egyidejűleg, egymással szoros kapcsolatban van jelen.
Azaz a létezés végső célja az, hogy megvalósítsuk a “kétszáz százalékos életet”. Az emberi idegrendszer képes erre, mivel kellőképpen rugalmas ahhoz, hogy egyaránt befogadja az élet sokféleségét, annak végtelen korlátaival együtt, és az egység végtelen, korlátoktól mentes állapotát is. Logikus módon vizsgálva a kérdést, nem létezhet egyéb lehetőség. Senki nem azért kapta örökül a kozmikus számítógépet, hogy annak csak a felét használja. Senki nem korlátozta semmiféle módon, hogy milyen intelligenciamintákat állíthatunk elő, és senki nem szabta meg, hogyan változtathatjuk, hogyan vegyíthetjük, és hogyan terjeszthetjük ki azokat. Az élet a végtelen lehetőségek mezeje, és ebben rejlik az emberi idegrendszer tökéletes rugalmasságának végső dicsősége.
Ez egy roppant lényeges megállapítás, mivel kimondja, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk az általában ránk jellemző, korlátozott döntéseinket, és így egyenesen a problémák gyökeréig hatolhatunk. Ezen állítás alapját az képezi, hogy a természet már eleve beépítette tudatosságunkba a megoldást. A problémák a megosztottság mezéjében léteznek, a megoldások pedig az egységmezőben. Ha egyenesen az egységmezőhöz fordulunk, automatikusan megtaláljuk a megoldásokat, és a testelme rendszere aztán kivitelezi azokat – pontosan erre a “rövidebb útra” leltek rá az ősi risik.”
(Deepak Chopra: Kvantum gyógyítás)