Tegnap délutánom és estém sűrű volt. Munkából egyenest az ügyvédemhez mentem. Azért még útközben vettem a nagyobbiknak egy téli kabátot a kedvenc turimban. (nagyon örült neki a gyerek, meg is jegyezte: jó meleg!) Az ügyvédem kicsit késett, de aztán megbeszéltem vele a dolgokat.

Miután hazaértünk, a gyerekek még kinn maradtak az udvaron. Én gyorsan elmosogattam, összeraktam a salátámat, aztán elkészítettem a pizzát (kész-tészta, kész-feltét). Mire megvacsiztam, és megsült a pizza, a gyerekek is jöttek be. Közben kipakoltam a meglepi édességhez a szükséges hozzávalókat. Elkezdtem: 30 dkg porcukor. Itt meg is álltam. Mi az, hogy ennyi kell hozzá??? Sokallottam. Hívom Anyut. Nincs otthon. Barátnőmet. Nincs otthon. Kedves ismerősömet. Otthon van. Megígéri, hogy hív egy 10 perc múlva, amint megnézte a receptet. 10 perc eltelt. Semmi. 20 perc. Semmi. Hívom Anyut. Még mindig nincs otthon. Hívom a barátnőmet. Ő sem veszi fel. Hívom az ismerősömet. Foglalt. Na, nem volt meg a recept neki, gondoltam, biztos utána kérdez. Kb. 5 perc múlva csörögött a telefon. Ő volt az. Az anyukájától kellett beszereznie a receptet, mert neki nem volt meg végülis. És kiderült, hogy tényleg 30 dkg porcukor kell a tésztába.

Ezek után végre elkezdtem összekavarni a tésztát. Közben megfürdettem a kisebbiket, a nagyobbikat betessékeltem a kádba, hogy pancsizzon egyet. Őt már az apja vette ki (egész délután semmi érdemlegeset nem csinált), öltöztette. Míg a kölykök a mesét nézték, én befejeztem a süti tésztájának elkészítését, betettem a sütőbe, aztán neki álltam vasalni. A Kedvesemnek vettem egy inget, amit kimostam, és kivasaltam. Hogy ne mondja a férjem, hogy róla elfeledkezem, és már nem törődöm vele (ez valahol igaz is), kivasaltam neki is 3 inget. Magamnak egy nacit. Aztán kivettem a sütőből a megsült tésztát, és hagytam hűlni. Magamat már kimostam a koszból, amíg az ismerősöm hívását vártam, így már csak a szokásos közös mesenézéshez (ami inkább mindenféle játék, bohóckodás, nyűglődés a gyerekek részéről) vonultam és feküdtem be a gyerekekhez. Ekkor volt fél kilenc. De még nem ért véget a nap. Kb. fél tíz volt, mikor a kisebbik is hajlandó volt elaludni. Így is maradt reggelig. Köszönhetően az előző éjszakai sírdogálásnak. .