Éppen ballagtam a kocsi felé, mikor csörgött a telefonom. A vízszerelő érdeklődött, otthon vagyok-e. Mondtam, hogy nem, de 15 perc múlva igen. Szóljak, ha már jöhet, jött a válasz.

Jó két hete szigetelte le – tartósan – a zuhanykabinomat úgy, ahogyan annak a vizes szakembernek kellett volna, aki a teljes beszerelést vállalta lassan másfél éve. Még jó, hogy a burkolók szuper munkát végeztek a vízzáró réteggel, egyébként az alattam lakó már igen csúnyán nézett volna rám az utóbbi időben. Így csak én téptem a hajamat.

Így elmaradt a tervezett vásárlás, otthon fizettem ki a jó munkát.

Maradtam otthon, és fixáltam magamba, hogy még aznap este edzés, legyen az futás vagy otthoni erősítés. Ez utóbbira már melóban összeraktam egy frankó kis edzéstervet. Sikeres volt a kifogások elkerülése, mert megcsináltam, amit reggel kihagytam. Megizzasztottam magamat rendesen, és gyanítom, az izomláz – ami már kezdődik a hátsómban – nem marad el.

Úgyhogy ezt már sorolhatom az örömeim közé. Nem feltétlenül az izomlázat, hanem azt, hogy jól dolgoztam.

Hozzátehetem azt, milyen jól el tudok mostanában beszélgetni a gyermekeimmel. Csak erőt kell vennem magamon, hogy bezárjam akkor a számat, amikor nincs szükség az anyai okoskodásra. Értő hallgatás, meg ilyenek. … Átgondolva egész jó vagyok (meg)hallgatásban … ez nem esik nehezemre.

Örömeim közé tudom sorolni a ma éjjeli alvást is. Bár hülyeségeket álmodtam, de az volt a lényeg, hogy csak egyszer vonszoltam ki magamat a wc-re éjfél előtt, utána fadarabként aludtam az ébresztőig.

Ja, és persze egy klassz kis futást is prezentáltam. Nekem jólesett. Az is, hogy már egész jó hűvös van.

És azt is imádtam, hogy egy újra előszedett Gloria Gaynor CD-n újabb kedvencet fedeztem fel, és milyen élvezettel énekeltem ma reggel is az autóban.

….

Azt még nem tudom az örömlistába tenni, hogy az érzelmi kavarodásból kikerültem. Nem sikerült kiizzadnom, nem tudom a teliholdra fogni (múlt pénteken volt), és a női hormonok is csöndben vannak. No, majd.