Tudom, nem szabad a hiányát éreznem. Egyáltalán van értelme?
Nem, nem akarom, hogy erősítsem azt, hogy nincs. Most.
Pedig közben mindig velem van. Ő az alfa és az omega. A kiindulás, a háttér, a létem háttere. Olykor beismerem ezt, valamikor józanul szemlélve tagadom.
Ez több, mint szerelem. Vagy szeretet.
Kötődés, aminek vagy van értelme, vagy nincs. A múlt még nem derítette ki. A jövő meg rejtély.
Most. Az van. Mindig. Többnyire nélküle, néha vele.
Hideg fejjel úgy gondolom, ennek így kell lennie. Máskor mentegetem.
Összekuporodva, magányt hessegetve hangzik el a suttogás: szeretném, ha itt lennél.
