Mit is írhatnék a hétvégével kapcsolatosan? Csak azt, hogy tökéletes volt. Úgy, ahogy alakult, úgy, ahogy történtek a dolgok. Bár a kis “bicsaklást” szívesen elfelejteném, ha már én okoztam, de talán kellenek ezek a kis hullámvölgyek, hogy jobban értékeljem azt, ami van. Igaz, az a legjobb, ha az egymással töltött kevés időt a “fellegekben” éljük meg.

Fáradt vagyok. Most. Pedig aludtam 7 órát, és nyugodtan hozzátehetem, mint a bunda. És mégis a szemeim ragadnának le. A hidegfrontnak tudom be.

Valahogy kihúzom ezt a hátralevő 5 és fél órát. Mielőtt hazamegyek, bevásárolok, hogy legyen miből ebédet főznöm.

Ja, és még edzést is tervezek estére, mert ugye a ma reggeli elmaradt a hazautazás miatt.

…..

Nagyon érzelgős, érzelmes hangulatban vagyok. Nem szeretem, mert nem tudok vele mit kezdeni.

Nehéz a gondolataimat és érzéseimet is megosztani – itt -, mert bár szeretném, ha olvasná(k), de nagy valószínűséggel nem és nem adnák vissza az írott betűk, szavak mindazt, amik valójában léteznek bennem.

Kettősségek:
– hogy szeretnék Vele minél több időt tölteni, akár együtt élni, de tudom, azzal halálra ítélném a kettőnk között létezőt
– hogyan ad nekem meg mindent, és emellett állít a teljes elfogadás kihívása elé (tükörbe tekintés – önelfogadás)
– hogyan lehet kettőt egyszerre szeretni

…. és miért tör rám olykor a “roham”, hogy szeretnék beszélgetni vele, hogy szeretném, ha része lenne az életemnek. Mindig.