A hétnek általában még úgy megyek neki, hogy a meló mellett nem is tudom, mit fogok csinálni délutánonként. Lelki szemeim előtt hason fekszem az ágyamon, és olvasok egészen estig. Amíg még a sólámpám mellett látok. Aztán persze alvás.

És elkezdődik a hét. Azon kapom magamat, hogy minden délutánra akad valami elintézni-, tennivaló. Különösen akkor van így, mikor a hétvégém programmal teli.

Ebbe még mást is beletoldani… lehet, és fogok is, ha az ég is úgy akarja.

Az edzéseimmel is így sakkozok. Mivel szombat, vasárnap nem fogok tudni hosszút futni, ezért marad a pénteki nap. Reggel szeretek edzeni, de nem fogok hajnal 2-kor kelni, hogy munka előtt meg legyen a tervezett 28-30 km, ezért marad a délután. Hajrá!

Hát, ilyen ez! De ennek örülök most.