Most képzeld el, hogy táncolok. Ha láttál már, akkor úgy, ha nem, akkor teljesen a képzeletedre van bízva.

A zene hozzá? Beggin’ Pilooski változata, de jöhet a Madcon is.

Vasárnap hazafelé hallottam. Asszem, már lefele jöttem az autópályáról. A Madcon feldolgozást adták, én évek óta a Pilooskit hallgatom.

Most megint megérintett. Inkább a zene lüktetése, mint a szöveg.

Ilyenkor sajnálom, hogy nem tanultam komolyabban táncolni. Oké, ott volt a salsa, de tetszik ez az utcai dance is.

És ilyenkor elgondolkozom azon, miért szeretek ennyire táncolni – zenére. Meg-megfogalmazom, ha szóba kerül. Azt hiszem, a zene keltette érzéseket szeretném mozgás formájában kiadni magamból. Mert másként nem megy. Énekelhetnék is, de azt jobb, ha más nem hallja. Hangszeren nem tudok játszani. Nincs hozzá affinitásom, tehetségem. A tánc pedig ott van bármikor, “kéznél”. És ehhez szerencsére még van jó mozgásom is. Csak nincs kiművelve. De szerintem jó ez így. Mert bár nem tudok figurákat, de megmarad élvezetnek, szabad táncnak.

Majd, ha lesz időm és lehetőségem, ezen is változtatok…