Mit is írhatnék?! Nem, nem ez volt a legkedvesebb futásom. Nem is a legemlékezetesebb. Megcsináltam, de nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Hogy miért, nem tudom. Okokat kereshetnék a külvilágban (meleg volt, sok volt a futó körülöttem, utálom a rakpartos futást, stb.), de szerintem mentálisan nem voltam teljesen összeszedett. Nem volt meg a fejemben az egész táv. Csak mentem, mint a vakegér.

Sokszor küzdöttem magammal, a szomjúsággal, a vélt fáradtsággal. 11-12 km után leeresztettem, ahogy utólag láttam az edzés elemzést, pedig ha ott nem engedek a gyeplőn, meg van az, amire vágyok: a laza két órán belüli félmaraton.

Csak az vigasztal(hatna), hogy az ott futó ismerősök között elég jól teljesítettem. Valahogy most nekik sem ment olyan jól.

Mivel nem ez volt az első félmaratonom, és nem is a legjobb időmet futottam, így viccesen a tegnapi legnagyobb hőstettemnek a Bp-re való feljutásomat, az ott való (nem túl bonyolult) közlekedésemet veszem. Azaz kicsiny autómmal egyedül vezettem oda és vissza, jutottam el az Aréna Plazaig.

Bár odafelé két zökkenő volt: még az első 10 km-en belül egy kis macska akarta magát halálra gázoltatni velem (jó kezdés lett volna azon a napon!), de egy satufékkel megmentettem az életét, és mázlimra, nem volt senki mögöttem hajnal 5 órakor. A másik kisebb gubanc már Bp-n volt. Ugyan beállítottam az iGo-t, hogy elirányítson a célomhoz, azonban valami miatt nem működött egy idő után vagy csak én hittem azt. Úgy éreztem, megyek a vakvilágba. Pedig csak a Hungária körúton…
Megfordultam egy kereszteződésben, mentem vissza, egy kis utcában jobbra megálltam, és újraindítottam az iGo-t. Innen már simán ment minden a Plázáig.

Hazafelé még ennyi problémám sem volt. Annyi, hogy megtapasztalom, milyen sofőrök is vannak: intelligensek, bunkók és furák. Csak remélni tudom, hogy az első csoportba fogok hamarosan tartozni. Most még a leendő valami vagyok.