Az elmúlt félévben a futás közbeni magas pulzus miatt aggódtam. Azt hittem, annyira leromlott az állapotom egy közel 2 hónap futás kihagyás után, hogy ennyire nehezen alkalmazkodik a testem.

Közben pedig nem.

Nyalván valamennyit felejtett a szervezetem a pihenő idő alatt, pedig mellette majd’ mindennap edzettem a magam funkcionális edzését. De a futás nagyobb kihívás a szervezetnek.

Aztán most olvasom a futók LC csoportjában, hogy mások is észrevették már a 10-15 ütéssel magasabb pulzust aktivitás közben, mióta ketóznak. Hah! Rögtön megnyugodtam. Ja, hogy én már elvileg régebb óta ketózom?! Elkezdtem, át is álltam, de kieshettem egy hülye tanács miatt: egyél napi 50 gramm szénhidrátot, lehetőleg keményítőből, mert az kell a szervezetnek. Csak szépen kidobott a ketózisból, szerintem. Ha jól emlékszem, tavaly szeptember, október környékén tértem észhez, és hagytam el a felesleges szénhidrát bevitelt.

Kíváncsi vagyok, hogy a pulzuskontrollos futással mennyire sikerül visszatornáznom a pulzusomat, de lehet, hogy ehhez kell majd hozzászoknom. Az olvasott infok szerint a max pulzusom is ehhez igazodik. Tehát ha szénhidrátos táplálkozással 170 ütés per perc a max. pulzus, akkor most lehet 180 ütés per perc. Ezt persze egy teljesítmény diagnosztikával tudnám pontosabban belőni.

Úgyhogy akár kicsit meg is piszkálhatom a Polar automatikusan belőtt pulzustartományait. Lehet, meg is teszem. Még van 5-6 hetem a maratonig, hátha gyorsulok egy kicsinykét.

Ami pedig a hétvégi félmaratont illeti, holnap még tervezek egy 55 perces futást, aztán szombaton pihenés, esetleg nyújtás, korán fekvés (remélhetőleg, alvás), és aztán jöhet a kihívás.