Nem lelkesedem az esős időért (bár igazán hangulatos tud lenni, ha éppen a Kedvesem karjai közt üldögélve a meleg szobában együtt hallgatjuk az esőcseppek puty-putyát az ablaküvegen), s ma reggel különösen nem tapsikoltam örömömben, mikor kinézve az ablakon ömleni látszott. Elsősorban amiatt, hogy busszal hoztam a gyerekeket oviba, s magam is így jöttem munkába. Emellett szoknyában (bokáig ér) kellett jönnöm, amihez csak magas sarkú cipellőt tudtam felvenni. Hogy még rápakoljak egy lapáttal, egy nagyobb táskát tele gyerekruhával meg egy-két női holmival aggadtam a vállamra. Plusz a szokásos munkába járós női táska. A gyerekek aranyosak voltak, mert szót fogadtak, csak az indulásnál vesztek azon össze, hogy kié legyen az egeres esernyő. A nagyobbik volt az okosabb…