Kor. Van. Mindenkinek, aki él. És addig jó, szerintem.
Mivel szeretek élni, szeretnék sokáig itt létezni, és lehetőleg egészségesen, fitten, tevékenyen.

És ez, ha rajtam múlik, így is lesz.

Ezt fejtettem ki történetesen tegnap délután is. Elmondtam, hogy számomra az “idősember” szó azt jelenti, hogy a 70-80 éves nagymama vagy nagypapa sportol, korához képest egészséges testben él, és ép lélekkel igazgatja a mindennapjait. Erre látok példákat, ez egy létező és megvalósítható lehetőség. Tulajdonképpen nekem ez az alap, a természetes.

Fura, mert jó párszor előrevetítették már az időskoromat, és általában egy vidám, örökmozgó (görkorizós), unokákkal együttszaladgáló nagymamát írtak le, ami majd én leszek jó pár év múlva. Mert velem kapcsolatban nehéz elképzelni a befőzést, a kötögetést és az orvoshoz járogatást. Nem mintha az első kettővel bajom lenne, de tényleg távoláll tőlem.

És ha hihetek egyes asztrológiai előrejelzésnek, még Ámor nyila is eltalál 60 év felett (is)…