Ha most hivatalos levelet fogalmaznék in English, akkor úgy kezdeném az írnivalómat: referring to one of my posts yesterday…

De magyarul hivatkozom erre a bejegyzésre. Csendesen telt a délután, a megszokottak szerint. Már a vége felé járt a mese is a számítógépen, amit a gyerekek néztek elalvás előtt, amikor a férjem odaszólt nekem: “megkéne beszélnünk a közös megegyezést!” Mivel nekem is érdekem, hogy minél előbb tisztán lássak a válás ügyében, nem ágáltam, hogy ilyen késői időpontban óhajtja megvitatni ezt a kérdést. Jól tettem. Most már megnyugodhatok, és készülhetek a külön-életre a gyerekekkel. Még egy-két anyagi részt tisztázunk, és költözhetünk is. Bár egy nehéz és szomorú beszélgetés még hátra van: a gyerekekkel. Őket is fel kell még világosítanunk, hogy ezentúl apa és anya nem akar együtt élni, és ez azt jelenti, hogy apával kevesebbet fognak találkozni. Hm