Sokszor az a legnehezebb, hogy ne agyaljak túl dolgokat.

Szerencsére okom sincs rá.

Aztán meg úgy is jön az az érzés, hogy csak az a fontos, ami éppen van. Az, hogy ölelhetem, az, hogy most jelen van az életemben. Fontosak a szeretteim, akik körülöttem vannak, vagy éppen több km távolságban.
Továbbra is hálás vagyok mindenért, amim van, amit nap mint nap megkapok. És hogy azt is csinálhatom, amit szeretek. Legyen az kinez oldás vagy sport, olvasás, zenehallgatás!

Ilyenkor olyan egyszerűnek tűnik minden. S tudom, hogy jöhet bármi akadálynak, nehézségnek tűnő esemény, megoldódik.

(A zenehallgatásról jut eszembe! Jön a fesztiválhónap itt, a városban. Ennek nyomán új kedvenceim lettek, ami magyar előadókat illeti.
A vicces az, hogy évek óta fennen hangoztatom, hogy kedvelem az Irie Maffiát. Úgy tettem, hogy csak 2-3 számukat ismertem. Most, hogy van jegyem a koncertjükre, gondoltam, belehallgatok a legutolsó albumukba. Szerelem első hallásra. Szóval, nem állítottam valótlant az elmúlt években. …. Önbeteljesítés?! Ezen érdemes lenne elgondolkoznom….)