Csendes hétvége, mert ilyen is kell. Edzés otthon, egy hosszú futás odakinn és sok-sok pihenés. Ez utóbbit kiegészítettem azzal, hogy órákig néztem a Tour de France-t.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lehet bámulni a képernyőt, ahol a kerékpárosok igyekeznek megnyerni egy-egy szakaszt. Egyedül az időfutamok nem jönnek be. Úgyhogy sejtem, mit fogok nézni az olimpiai közvetítésekben, illetve ki nem hagyom az augusztus végén kezdődő Vueltát.

Ja, ja. Nagyon foglalkoztat a kerékpározás. No persze, nem olyan szinten, ahogyan ők űzik, de elviselnék magam alatt egy normálisabb biciklit, amivel szépen lehet tekerni akár 30-40 km-t is. Szerintem, ez a következő tavaszi projektem. Addig van más őszre….

Ami pedig a futást illet. Tegnap tervben volt, hogy futok egy nagyon alacsony pulzusosat, ami max. 122-őt jelentett volna, és írtó lassú iramot. A meleg bejelentkezett, illetve az, hogy már előtte beletettem egy közepes sebességű 12 km-t a lábaimba, így lehetetlen vállalkozásnak tűnt tartani a tervezett pulzustartományt. A visszafelé 12 km-t 137 bpm-es átlag pulzussal teljesítettem, a sebességemet pedig hagyjuk…
De csak e ként lehet fejlődni.

Hogy mi értelme van az alacsony pulzusú futásoknak, egyáltalán a pulzuskontrollnak? Mióta a Polar edzésnyomkövető oldalára feltöltöm az edzéseim adatait, és az ottani információkat átnézem (és felfogom, mit is látok), tudom, hogy egy adott nagyságú terhelés mekkora regenerálódási időt igényelhet. Persze, ez egyéntől is függ, de ha folyamatosan monitorozva van a szív az edzések alatt, szépen nyomon követhető.
A megfelelő regenerálódás pedig fontos. Két edzés között is, és az eltelő napok és hetek alatt tekintve is.

A mentális regenerálódásról nem is beszélve. Arra pedig ott a meditáció, a passzív vagy aktív pihenés. … A jó szex.