Néha úgy érzem, hogy egy-egy kinez vendégem egy alternatív valóságomat éli meg, illetve mutatja meg nekem. Ahova én is juthattam volna, amit én is megélhettem volna, ha a döntéseim, az érintettek döntései úgy irányozták volna a sorsomat, sorsunkat.

A legutóbb bejelentkezett hölgy is elmesélte, hogy bár két váláson túl van, most azzal a férfivel él, akivel még lányként szerelembe esett. Akkor szakítással ért véget a kapcsolatuk, és 22 évig nem is találkoztak, nem is érintkeztek egymással. Majd az internet összehozta őket újra. Mindketten túl egy-két házasságon és tapasztalaton, érettebben fordultak a másik felé. Egyelőre úgy tűnik, beteljesedett az, ami 22 éve (vagy több) elkezdődött közöttük. Kívánom nekik a legjobbakat.

Néhány napja (mielőtt a fenti vendégem eljött volna hozzám történetével) felvetődött bennem, hogy talán azért sem döntöttük egymás mellett soha, mert tartottunk attól, hogy az, ami oly szépnek és hihetetlennek tűnik, az szürkévé és hétköznapivá válik. Azaz rájövünk, csak egy illúzió.
Azt hiszem, ezt egyikőnk sem akarta. Akarja.
Maradjunk meg a másik “béke-álom szigetének”? Ahová, ha szükséges, elmenekülhetünk?
Hm, nem tudom. Ez az életem titka…

S hogy a jelenlegi páromat is belekeverjem, néha úgy érzem, hogy benne megkaptam egy kicsit őt is. Amolyan spirituális dolog ez részemről, csupán csak egy játék a gondolatokkal, tulajdonságokkal. Ezt úgy is csak én érthetem.