Erre mondják, hogy esni is tudni kell.

A reggeli futásom alatt egy szakaszon útszélen haladtam. A szokásos zsebkendős orrtörlésemhez készülődtem, mikor valamiben megakadt a bal cipőm orra, és egy jó nagyot hasaltam. A tenyereimen csúsztam előre, kicsit beütöttem a bal csípőmet, és kiterültem, mint egy béka.

Azon kívül, hogy majd’ mindenhol poros lettem, semmi bajom nem lett. Leporoltam a ruhámat, és futottam tovább. Később láttam, hogy némi kosz rakódott a kézfejeimre, alkaromra. Ekkor el is töprengtem azon, vajon az arcom mennyire szürke, s megnyugtatásomra a maradék tiszta zsebkendőmmel az izzadság mellett az esetleges port is igyekeztem leszedni róla.

A futás egyébként jólesett.