Mostanában nem lehetett panaszom a mindennapjaimra. Simán és szinte zökkenőmentesen zajlottak a dolgaim, az életem, és így kiegyensúlyozott volt a lelki világom.

Éppen vasárnap jegyeztem meg, hogy szükségesek a völgymenetek is, hogy tudjam, tudjuk értékelni azt, amikor minden rendben van.

Jó, akkor most egy kicsit hasra estem, és fáj a beütött lelki ismeretem. Nem szeretek hibázni, különösen a munkámban. De … megint megtörtént.
Tudom, hamarosan rendre térek majd a dolog felett, és legközelebb nem követem el ugyanezt a hibát, de most …

Azt hiszem, holnap délután el kell mennem moziba….
Meg a hétvégén is.
Egyébként is el akartam menni.