Most igyekszem megfogalmazni azt a gondolatmenetet, amit tegnap vezettem le a Kedvesemnek telefonbeszélgetésünk során. Egy kis spirituális filozofálás gyorstalpaló módra.

Olvasok egy könyvet (Deepak Chopra: Kvantum gyógyítás), amit pont Tőle kaptam kölcsön-olvasásra. Mint minden valamire való ember, én is igyekszem az éppen olvasottakat a saját életemre vetíteni, megoldást keresni az éppen fennálló “problémákra”.

A könyv lényegében (még csak a felénél tartok) tudományos magyarázatot keres a spirituális megfoghatatlanra, és kutatásokkal, gyakorlati, tapasztalati példákkal támasztja alá a spontán gyógyulásokat. Arra mutat rá, hogy ha a test és az elme egyensúlyban van, akkor egészségesek maradunk. Vagyis a test azt csinálja, amit az elme súg neki. Persze, ehhez nem árt, ha gyakran megmártózik az elme abban az intelligenciában, ami mélyen lapul mindenkiben. Ez az intelligencia-mező minden gondolat forrása, s a spontán gyógyulásé is. Csak el kell jutni hozzá (pl. meditáció), s hagyni, hogy áradjon szét bennünk. Az innen származó hittel teli gondolatok (pozitív töltésűek) gyógyító erejűek. A negatív gondolatok (eltorzultak) pedig megteremtik a betegséget.

Bár még nem olvastam végig a könyvet, elindult bennem egy gondolatsor, ami tök logikus. Szerintem. Ha az egészségünket, a testünk 100 százalékos helyes működését szabályozhatjuk saját elménkkel, a gondolatainkkal, akkor ezt kivetíthetjük a velünk történő eseményekre is. (itt jön be egy másik Deepak Chopra könyv: Az élet hét törvénye, lásd: csillagporos-vegtelen.freeblog.hu december-január, azt hiszem) Vagyis ha a legtöbb emberben mélyen rejtőző intelligencia segítségét használjuk, akkor a számunkra kedvező irányba terelhetjük az életünket. Persze, ennek az a feltétele, hogy másokat ezzel ne bántsunk meg. (itt megállok, mert ez egy újabb téma, ami jó pár mondatot igényelne, ha ki szeretném fejteni.) Ehhez a kétely nélküli hit is szükséges. S nem árt, ha már most úgy teszünk, mintha már meg is valósult volna a gondolatunk.

Titusz írta egyszer nekem: a rózsakeresztesek mondták mindig, hogy ha szeretnénk valamilyenné válni, szeretnénk, ha valami megvalósulna, tegyünk úgy, mintha … és ebből a “minthá”-ból lesz a “most van, létezik”. Bennem ez a két gondolat (Chopra és a rózsakeresztesek) összekapcsolódott tegnap, és megerősített abban, hogy nem szabad csüggednem. Csak bíznom kell, hogy minden megoldódik, és úgy, ahogyan én szeretném. Minden más gondolatot törölnöm kell, ami nem ezt támogatja.

Spirituális bla-bla szövegemet olvasták, Kedves Látogatók! 🙂