A hétfő estém szuper volt. Majd’ másfél órát együtt tölthettünk! Ja, ja, ajándék.

A tegnapi napom munkás volt. A melóhelyen is, és otthon is (kinez vendég). Így gyorsan eltelt a nap.

Ahhoz képest, hogy múlt reggel milyen simán indultam futni (pulzuskontroll még mindig), ma ugyan kivakartam magam hamar az ágyból, de alig tudtam magam rávenni, hogy belekezdjek az edzésbe. Bár bemelegítettem (kb. 10 perc), az első 5-10 perc igen zötyögősen ment. Bele is nyugodtam, ma harmatgyengén edzek. De aztán lassan észhez tértek az izmaim, a testem, és még plusz feladatot is csináltam a végén.

Mikor ilyen nehezen indulós napom van, mindig arra emlékeztetem magam, hogy mennyire fogom sajnálni napközben a kihagyott lehetőséget az edzésre, illetve ha megcsinálom a napi penzumot, befejeztével milyen klasszul és elégedetten fogom magam érezni. Ja, egyébként így is lett ma reggel is.

Ami pedig az autót illeti. A szüleim azt hajtják, hogy itt, helyben használjam a kocsit, amennyit tudom. Munkába, boltba járás, meg egyéb alkalmak. Felesleges, szerintük, messzebb távokra mennem most így a legelején. Oké, persze, az ismerős helyen szerezzek rutin. Értem én. Viszont legalább két ismerősöm is volt úgy, hogy helyben, ismerős közegben frankón elvezettek, de amint ki kellett lépniük a komfort zónájukból, más városban, helységben kellett vezetniük, meg voltak lőve. Ezt azért nem szeretném.
Ugyan nem pont Budapesttel szeretnék megismerkedni így első körben, de azért egy kisebb nagyváros is megteszi. Ha most nem állítom magam kihívás elé, akkor megrekedek a kisvárosi sofőr szintjén, és rutin ide vagy oda, nehezebb lesz kimozdulnom innen.
Úgyhogy kalandra fel!