Jön a hétvége összefoglalója.

Pénteken egy-két boltba még elsétáltam, aztán már csak lazultam. Jólesett. Jöhetett a szombat!

Korán keltem, magamtól. Erre a reggelre terveztem a futást, de lelkierőm már nem volt hozzá. Így gyorsan intéztem a teendőimet, hogy aztán egy piaci látogatás után mehessünk a miskolci túránkra. Decathlon, egy finom ebéd a fiúkkal, majd újabb boltok, és zárásként jöhetett a mozi.
Ja, és ki ne hagyjam! Saját autóval mentünk, én vezettem, és egyre jobban megy. Szerintem.
Mikor este hazaértünk, csak azt éreztem: elfáradtam. Még így is, hogy a moziban majd’ két órát ücsörögtünk.

Vasárnap egy pihentető éjszaka után már nem kerestem kifogást, mentem fel a dombra futni. Amerre először szerettem volna menni, nagyon benőtte a fű az utat. Meglehetősen harmatos is volt, így hamarosan fordultam vissza, vettem az irányt az erdős rész felé. Arra simán lehetett haladni, futni. Lehet, nem vagyok nagyon gyors, de alig sétáltam bele egy-egy erősebb emelkedőbe. Egyértelműen érzem és tapasztalom a fejlődést. A múlt heti “hegymászás” mindenképpen jót tett.

Háromféle állattal találkoztam: egy siklóval (előző posztban ott a fotója), egy mókussal, és a legvégén kölcsönösen hoztunk egymásra a frászt egy fácánnal.
Egyébként nagyon békés odafenn minden.
Ahogy jöttem lefelé, 19 km-t saccoltam, hogy fogok teljesíteni a hazafutással együtt. Na, gondoltam, legyen belőle félmaraton. Így még futottam egy kört a helyi tó körül, s mivel igyekeztem az aszfaltot kerülni, ez is terepnek számít, legfeljebb emelkedő és lejtő nem igazán van benne.
Így meglett a félmarcsi is.

Otthon, miután összeszedtem magamat, még gyorsan végeztem egy kis házimunkát, majd egy teregetés után mentünk az utunkra. Ebédre voltunk hivatalosak a szüleimhez. És megint vezettem.

Tulajdonképpen a tegnapi napom is a vezetésről szólt, mivel az szüleim házhoz vezető utat (kb. 11 km) oda-vissza kétszer tettem meg. Aztán mikor már azt hittem, másnap reggelig ki sem fogok kelni az ágyamból, még Apu rám telefonált, hogy ha a garázsuk elé állok, akkor majd ő beáll a kocsimmal oda. (Az övéké kinn marad a háznál.)
Kisebb hisztiroham után duzzogva beálltam a garázs elé.

De hogyan fogok a garázsból kiállni???! Röhögve gondolok arra, ahogyan majd két kezemmel kitolom a kocsit onnan. Ahhoz legalább nem kell az autóvezetői tudásom…