Nem hagyható ki a teljes testmasszázs. Még egy autó kedvéért sem.

Most nem akartam beszélgetni. Csak arra figyelni, ahogy masszírozzák az izmaimat (vannak!). Csak hagyni, hogy a megdolgozott izmok élvezzék a kapott kényeztetés hatását. Olykor fájdalmas a masszőr kezeinek áldása, de nem érdekel.

A másfél óra után lassan hazabaktattam az esőtől felfrissült utcán, de otthon már nem tudtam lazítani, csak egy jó idő múlva. Tennivalók, látogató fogadása töltötte ki a lefekvésig levő időt.

Az edzést ma reggel sem hagytam ki, de tegnap sem a futást. Pedig még éreztem a combjaimban a szombati etapot. Tartottam az alacsony pulzust, amihez alacsony sebesség is jár még esetemben, de azért bepróbálkoztam egy max. pulzus eléréssel. Van az a szépséges dombutca, amit szeretek dombozásra használni. Hát, felfutottam, és az utolsó 20 métert igyekeztem megtolni. 169 bpm-ig sikerült az első kísérletnél meggyorsítanom a szívverésemet. Nem hagyhattam annyiba, neki rugaszkodtam még egyszer. Azt vettem észre, hogy még gyorsabb vagyok, mint első körben. A szívem azonban csak 170-ig tudott felpörögni.
Nem hagyom annyiban a dolgot, lesz még ilyen kísérlet. Egyébként is hiányzik a dombozás… Az ilyen, nem a terepes. Mert oda egyébként is megyek, amikor tudok.

Szóval, ma frissen és üdén vettem elő a homokzsákomat (és legszívesebben visszafeküdtem volna az ágyamba), és edzettem egy jót. Magam találtam ki a gyakorlatsort 12 gyakorlattal, és 3 körben meg is csináltam mint intervallumos edzést. Folyt rólam a víz. És érzem az izmaimat, ahol csak lehet. Nem tudom, lesz-e belőle izomláz, de most nem is érdekel. Lényeg, hogy jól esett a mai mozgás is.

Este meg átveszem az autómat, és rögtön használni is kezdem.