A nagyobbik előszeretettel gyűjt be a sétáink alkalmával egy-egy különböző nagyságú botot, amely valamilyen fegyvert (puska, pisztoly, kard) helyettesít. Tegnap is beszerzett egyet. A szüleimnél a garázsból azonban előkerült egy nagyobb, vastagabb, kisebb baseball-ütőre emlékeztető darab. Mikor a nagyobbik gyermekem meglátta, így reagált: “Hú, de jó! Agyonütősbot!”

A kisebbiket sem kell félteni. A játszótéren találkoztunk két kicsi fehér kutyával, akiket már nem először láttak. Az egyikhez odament és megsimogatta. Aztán szaladt a pár méterre levő másikhoz, ami éppen nem feléje nézett. Gyermekem odaért és … rákiálltott: Húúúúú! Aztán elégedetten ment tovább. Apámmal összenéztünk, jót nevettünk, és megállapítottuk: “Nem is ő lenne, han nem így csinált volna!”