Melós vasárnap délelőtt után egy laza délután. Itthon mozizás (Amerika Kapitány: Polgárháború) angol nyelven, lábasban pattogtatott kukoricával (elromlott a mikro), boltban vásárolt üdítővel, én egy bőségesen híg koffeinmentes kávéval.

Kellett. A fiúk is szeretik, ha egy ilyen közös programot teszünk össze.

A tegnapi szalonnasütés azonban már “csorba” volt. A kisebbik nem jött velünk. Itthon maradt. Tudom, milyen mikor valaki egyedüllétre vágyik, hogy egy kicsit maga legyen, még akkor is, ha nem csinál semmi extrát.

Nekem azonban ez is kellett. Hogy a szüleimmel legyek és a gyerekemmel. Hogy kinn legyek a szabad levegőn. Hogy a tűz felé lógassam a sütnivalót. Hogy egy nagyot sétáljak a szeretteimmel.
Ez mind kell a hétvégéhez. A heti kisimuláshoz.

Este még tarját sütöttem, úgy egyben, egy közel egy kilós darabot. Első akcióm, és olyan omlós és sült lett, amit szerettem volna. Annyi hibája van, hogy sótlan. De az szerencsére pótolható étkezés közben…
Most három napig megvan az ebédem.

A heti edzéseimet a hétvégi futásaimhoz igazítom. Ha nagyon leterhelőt tervezek (most már lassan írhatom: tervezünk), akkor előtte esetleg, de utána biztosan van egy pihenő napom. Ezen felül arra is figyelek, hogy egy héten 6 edzésem legyen (3 futás, 3 kereszt) és egy pihenő nap.
No már most, a legutolsó pihi nap múlt hétfőn volt. Hm, ha jól érzem, ideje, hogy legyen egy nap lazítás. De majd csak vasárnap….
Az ébredési pulzusom 48 volt ma reggel is, tehát még bírom.