Mikor tegnap rövidebbre sikerült találkozásunk végén búcsúzkodtunk, éreztem, hogy egy arasznyival megint közelebb került a lelkemhez, és hogy csak áldani tudom a percet, mikor úgy döntöttem, jobban meg szeretném ismerni őt.

Lehetett volna ez két évvel ezelőtt is, de nem. Akkor még nem voltam készen rá. Most jött el a mi időnk.

A félelmeimet elhagyogatom, és csak fel szeretnék oldódni az együtt töltött pillanatokban, percekben, órákban. Ami adatik.

S újra és újra meglep, hogy mennyire figyel rám, mennyire figyelmes. Össze kell kapnom magamat….