Levesz a làbamról.

Nagyon vártam már, hogy újra találkozzunk. Remegő lábakkal siettem a megbeszélt helyre.
Ölelése, hangja ismerős, meghitt. Szeretem.

Sétáltunk, majd egy padon ülve folytattuk. Megterveztük a következő hétvégék programjait, s közben egy újabb lépéssel közelebb kerültünk egymáshoz.
Csókja olyan, amilyennek elképzeltem vagy … tulajdonképpen a lelkem mélyén tudtam, hogy ilyen.
Nem ragozom: tökéletesen elégedett vagyok.

De még folyik a vita köztünk arról, ki vette le a lábáról a másikat: ő engem vagy én őt.

Nem érdekel! Amíg ennyire jól kijövünk egymással, még azt is bevállalom, hogy én őt.

És még ez után jön a java….

(… az is elég régen volt már, hogy utcán csókolózzak …)