Egy kusza álmokkal teli éjszaka után kissé merev hajnal. De azért rávettem magam az edzésre. Egy gyengébb gyakorlatsort választottam, bemelegedtem, és a végén még jól is bírtam.

Nem szoktam ilyet mondani, és érezni sem állt szándékomban, de most már ott tartok, hogy … hiányzik. Az, hogy mondja, mondja, mondja, meg, hogy átöleljen, és pusziljon bárhol, ahol ér.
Ilyen ez. De elterelem a gondolataimat.

Például azzal, hogy ma délután oldásra jönnek hozzám. Illetve azon filózom, hogy a hosszabb vagy a rövidebb távon induljak a hétvégi versenyen. Nem ismerem a pályát, de a hosszabb felé húz a szívem. Na, még osztok-szorzok a helyszíni nevezésig.

Készülök, mert félmaratont szeretnék hamarosan futni terepen. Ahhoz pedig, fel-le futások kellenek terepen. És persze hosszabb távok megtétele.
Igyekszem.